09.03.17. FLUOR BLOG: RAPSTORY 11. RÉSZ
Emlékszem,
mikor ott álltam, a komolyabb dolgok kezdetén, az első stúdiós szám után. Máig
megvan a kép… a stúdióból hazafele tartva Várpalotán, a piac előtt. Ballagtam a
buszra és azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz ebből az egészből három-négy-öt
év múlva, milyen durva lesz, mikor már csomó dal és lemez lesz a hátam mögött. 
Most, ahogy itt ülök és ezt írom, kicsit úgy érzem magam, mintha valami nagy érne véget,
merengősen, kicsit el-elérzékenyülve, de
elégedetten. Ami álmom akkoriban volt, azt megvalósítottam, talán még többet
is, mint amire számítottam. Persze az idő múlásával egyre több kell, tele vagyok
tervekkel, célokkal, még nagyobbakkal, amiket sorban el fogok érni, ha
beledöglök is. Büszke vagyok az eredményekre és tetszik az út, amin haladok,
úgy érzem, jó irányba megy az életem. Hálás vagyok mindenkinek, aki erőt adott
és segített az eddigiekben. Van, akivel mélyült a kapcsolat, van akivel közös
nevező híján gyengült. A jó dolgok mellett rengeteg pofon és csalódás is ért, a
hip-hop zene és az egész közeg egy olyan tanár volt számomra, ami nem adatik
meg sokaknak. Az igazat megvallva legalább annyit köszönhetek a rosszakaróknak,
mint a segítőknek. Egészen máshogy kezelem az emberi dolgaimat, a hozzájuk való
viszonyt és ezen felül elég nagy rálátásom lett erre az egész hiphoposdira. Törvényszerűen ahogy belemélyedsz valamibe, rá kell jönnöd, hogy az teljesen
más, mint amit elképzeltél. Így van ez nálam is, sokszor találkozom korlátoltsággal,
rosszindulattal és felesleges uszítással, ami először még meglepett, de ma már
a helyére tudom rakni. Elkövettem rengeteg hibát, de tanultam belőlük, és a lényeg ez.
Erre vártam évek óta és itt van, megtaláltam magam, a helyem és ez a legőszintébb dolog.
Önkifejezés. A legfontosabb az életemben, sokakat leköt az eszköz, a stílus, engem nem érdekelnek a korlátok, azzal az eszközzel és úgy fejezem ki magam, ahogy éppen az a legboldogabbá tesz és a legjobban esik. Ha egy kocka vajjal festek oszlopokra, akkor azzal.
Nem lehet beszorítani a hip-hopba. Megeshet,
hogy emiatt majd sokan elfordulnak, de nem mozgat semmiféle elmélet meg
hülyeség, hogy mit miért csinálok, a boldogságom érdekel és hogy megtaláljam a
hozzám hasonló, életszerető embereket. Van, amibe nem szólhat bele senki, max.
az, aki nagyon jól ismer. Bár egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan
ismernek igazán. Bőven van még mit tanulnom, de úgy érzem, tisztában vagyok
magammal és félelem nélkül belevágok bármibe, 100%-osan merem adni saját magam.
Ha azért utálsz, ami nem vagyok, nem ismersz, előítéletes vagy és valószínűleg
seggfej is. Ha azért szeretsz, ami nem vagyok, túl nagy esélyt adsz és ha
netántán közelebb kerülsz hozzám, pofára esel. Ha azért utálsz, ami vagyok,
rendben van, de hagyj békén és keress olyat, akit tudsz szeretni! Ha azért
szeretsz, ami vagyok, akkor jól ismersz, neked nem kell magyaráznom, értjük
egymást anélkül is.
Lényeg a lényeg, a sztori megy tovább, a jövő már írja. Velünk, veletek, együtt. Aki akar, csatlakozik, én szóltam. Köszönöm szépen mindenkinek, aki nyomon követi a dolgaimat és a rapstory-t is végigolvasta, köszönöm a sok szeretetet, nekem már annyi van belőle, hogy hogyha 0-24-ben lennék szerelmes belétek, akkoris maradna. Talán szerelmes is vagyok…
Most, ahogy itt ülök és ezt írom, kicsit úgy érzem magam, mintha valami nagy érne véget,
merengősen, kicsit el-elérzékenyülve, de
elégedetten. Ami álmom akkoriban volt, azt megvalósítottam, talán még többet
is, mint amire számítottam. Persze az idő múlásával egyre több kell, tele vagyok
tervekkel, célokkal, még nagyobbakkal, amiket sorban el fogok érni, ha
beledöglök is. Büszke vagyok az eredményekre és tetszik az út, amin haladok,
úgy érzem, jó irányba megy az életem. Hálás vagyok mindenkinek, aki erőt adott
és segített az eddigiekben. Van, akivel mélyült a kapcsolat, van akivel közös
nevező híján gyengült. A jó dolgok mellett rengeteg pofon és csalódás is ért, a
hip-hop zene és az egész közeg egy olyan tanár volt számomra, ami nem adatik
meg sokaknak. Az igazat megvallva legalább annyit köszönhetek a rosszakaróknak,
mint a segítőknek. Egészen máshogy kezelem az emberi dolgaimat, a hozzájuk való
viszonyt és ezen felül elég nagy rálátásom lett erre az egész hiphoposdira. Törvényszerűen ahogy belemélyedsz valamibe, rá kell jönnöd, hogy az teljesen
más, mint amit elképzeltél. Így van ez nálam is, sokszor találkozom korlátoltsággal,
rosszindulattal és felesleges uszítással, ami először még meglepett, de ma már
a helyére tudom rakni. Elkövettem rengeteg hibát, de tanultam belőlük, és a lényeg ez.
Fejlődés. Emberileg és zeneileg.
Változás, mint mozgató erő.
Újat hozni, mutatni, felforgatni a világot.
Azt akarom, hogy olyan fiatalkorom legyen, amire azt mondom később, öregen, mikor visszagondolok, hogy eeeeez igen! Amik eddig történtek velem, már arra is
azt mondanám, de ami az elkövetkezendő években jön, az leszek igazán én, az
lesz a szárnyalás, az elszabadult őrület, a végetnemérő fless, mint egy örök
nyár… Változás, mint mozgató erő.
Újat hozni, mutatni, felforgatni a világot.
Erre vártam évek óta és itt van, megtaláltam magam, a helyem és ez a legőszintébb dolog.
Önkifejezés. A legfontosabb az életemben, sokakat leköt az eszköz, a stílus, engem nem érdekelnek a korlátok, azzal az eszközzel és úgy fejezem ki magam, ahogy éppen az a legboldogabbá tesz és a legjobban esik. Ha egy kocka vajjal festek oszlopokra, akkor azzal.
Nem lehet beszorítani a hip-hopba. Megeshet,
hogy emiatt majd sokan elfordulnak, de nem mozgat semmiféle elmélet meg
hülyeség, hogy mit miért csinálok, a boldogságom érdekel és hogy megtaláljam a
hozzám hasonló, életszerető embereket. Van, amibe nem szólhat bele senki, max.
az, aki nagyon jól ismer. Bár egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan
ismernek igazán. Bőven van még mit tanulnom, de úgy érzem, tisztában vagyok
magammal és félelem nélkül belevágok bármibe, 100%-osan merem adni saját magam.
Ha azért utálsz, ami nem vagyok, nem ismersz, előítéletes vagy és valószínűleg
seggfej is. Ha azért szeretsz, ami nem vagyok, túl nagy esélyt adsz és ha
netántán közelebb kerülsz hozzám, pofára esel. Ha azért utálsz, ami vagyok,
rendben van, de hagyj békén és keress olyat, akit tudsz szeretni! Ha azért
szeretsz, ami vagyok, akkor jól ismersz, neked nem kell magyaráznom, értjük
egymást anélkül is. Lényeg a lényeg, a sztori megy tovább, a jövő már írja. Velünk, veletek, együtt. Aki akar, csatlakozik, én szóltam. Köszönöm szépen mindenkinek, aki nyomon követi a dolgaimat és a rapstory-t is végigolvasta, köszönöm a sok szeretetet, nekem már annyi van belőle, hogy hogyha 0-24-ben lennék szerelmes belétek, akkoris maradna. Talán szerelmes is vagyok…
- Tudinni Tomika blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
nagyonnagyonn nnagyon nagy
nagyonnagyonn nnagyon nagy wagy.....ReSpECt
Miwa
Olyan rossz, hogy vége van! Én mindig tök vártam a következőt :D Köszi Fluor nekem nagyon tetszett!
pacs. kösz a storyt
pacs. kösz a storyt tomi.élmény volt
Szijja! Talán elkapott a
Szijja!
Talán elkapott a tavaszi szerelem? új csajszi a láthatáron?:P
hajrá Tomi!XD
puszi Nusi
i love hip-hop... ;)
i love hip-hop... ;)