Úgy örülök, hogy nem hiszitek el. Végre a végére érkezik ez az utálatos január, maga a megváltás lesz a február. Egy csettintés és itt a tavasz, közeleg az AP!-party, és Hosszú Zsolti barátom is hazalátogat jövő hónap közepén, szóval pörgősre fordul a szitu. Beindítjuk az évet most már igaziból is. A mocsok idő miatt eléggé elcsúsztak a videós dolgok, de ma belevágtunk ismét a forgatósdiba. Hajtás volt szinte egésznap, ezért jelentkezem most kivételesen éjjel az írással.

Na repüljünk vissza a múltba, életem talán legszerencsétlenebb évébe. MOST.

2006. március 18-án megvolt a Beton forgatásának harmadik napja is. Ezután, mivel 0 Ft volt a költségvetése a klipnek, én meg még nem próbálkoztam vágással és a gépem se lett volna elég hozzá, egy havernál lyukadtunk ki ex-tévés barátommal, Burcsival, akivel azóta is pusztulunk a szerencsétlenségen, ami végigkövette a videót. Szóval haver gépére felnyomtuk a cuccot, de egy idő után elkezdett csúszkálni minden a programban. Második nap rájöttünk, hogy itt nem fog menni a meló. Burcsi hálaégnek el tudta intézni, hogy egy tv-stúdióban rakhassuk össze a vidijót. Ott is ment a hercehurca, vinyópara, géppara és egyéb finomságok, az érzés, mintha egy egész pechtorta repült volna az arcunkba. Nagy nehezen végül összeraktunk egy verziót, de elég ritkásra sikeredett a vágás, ezért arra jutottunk, hogy még kell hozzá forgatni pár részt. Ez is megtörtént, ismét eltelt pár hét. Közben még ezen kívül is sikerült ötezer akadályba ütköznünk, nehezen haladtak az utómunkálatok, a színezésre sor sem került. A lényeg a lényeg, végül június 23-án sikerült befejezni az előző év novemberben megkezdett klipet.

Azért ekkor, mert aznap mentem AC-táborba és az új lemez multimédiás részére már fel akartam dobni. Emlékszem, éjjel egykor ballagtam hazafele, otthon alvás helyett még gyorsan kiírogattam a Mélyvárosi Álmokat, hogy táborba már tudjak vinni. Fél éjszaka írtam és reggel, mikor keltem vettem észre, hogy felcseréltem két számot. Lemezek kukába, kezdhettem újra. Amúgy nem vagyok az utolsó pillanat embere, de akkoriban talán még az voltam. A ’06-os tábor is fergeteges volt, igazi nyári fílin, dögmeleg, strand, egy hét őrület. Éppen ezután a kis vakáció után született meg SP lemezére a Pofátlanok című dal. Annyit súgnék csak meg, hogy a táboros élményekből is merítettem az első pár sor írása közben. A Mélyvárosi lemezem fotóit is SP készítette a metróaluljáróban. Nem akartak nekünk engedélyt adni, aztán olyan 20 perc macera után kiderült, hogy okés, lehet, de nem használhatjuk az állványt. Úgy kellett kiküldeni az állvánnyal haversrácot, hogy elhiggyék, nem fogunk arról fényképezni. Vicces volt.
Kifele menet meg akartak minket büntetni, mert nem vettünk vonaljegyet, de hálaégnek pont gyereknap volt, így kivételesen elnézték nekünk ezt a kis "botlást". Ha már SP, akkor Sopron, 2006. ősz. Ezen a bulin tanultam meg, hogy nem szabad túlzásba vinni a piázást fellépés előtt. Sikerült sajnos elég készre innom magam… Nekikezdtem a fellépésnek, a dj addig kiment, pörögtek cédéről az alapzenéim. Ez eddig még oké is, csak elkövettem azt a hibát, hogy az instrucédét rosszul írtam ki, így egy-két trekk helyett csend került a lemezre. Gondoltam oké, akkor nyomom akapellába. A szövegemet érteni nem lehetett, mikor épp nem felejtettem el, akkor sem szerzett valami nagy boldogságot a kis közönségnek.

Sajnos vagy nem sajnos, túllőttem a célon. Szerencsére azóta nem történt több ilyen és amint azt ti is tudjátok, 'ha Tomika Tudinni betolja a képét, akkor elindul a party'. Tolom a fellépéseket, pörgős mixszel, folyamatosan mozgatom a közönséget. 100%-osan party mc-nek vallom magam. .