Szita szita péntek, szerelemcsütörtök, blogszerda. Ismételten.

Mielőtt belekezdenék a nagy mesélésbe, figyelmetekbe ajánlanék két videót, az egyikben bemutatjuk, hogy hol szoktunk hétfő esténként Appogni, [ katt ide a videóért ] a másik az AP! Tévé harmadik adása, Mc Gőzzel. [ katt ]
A 2005-ös tábornál fejeztem be, kutakodok az agyban teljes erővel… Hűűűű, szép nyár volt. De ha mindenbe belemennék, ötszáz részes lenne a rapstory.
Ha valamire rájöttem életem során, hogy sokszor ha hülyén is alakulnak a dolgok, nagyon nagyon sok eseményre nem lehet azt mondani, hogy véletlen. Régen, amíg buszoztam, a 11-essel jártam haza. Ez az a busz, amin odajött hozzám Zselenszky, hogy látta az It’s Rite-os reppemet a tévében és tetszik neki, akár dumálhatnánk valami közös dologról is. Óriási megtiszteltetés volt, hiszen az Eleven Hold klipjei már akkor futottak a tévében, mikor én kis hülyegyerek voltam és annyit fogtam fel az egészből, hogy milyen hosszú haja van az énekesnek. Napra (mert én így ismertem meg és nem tudok átszokni a mostani művésznévre) mindig is úgy tekintettem, mint valami különleges lényre, akiből valami megmagyarázhatatlan erő sugárzik. Tudom, hülyén hangzik, de ezt nem tudom elmagyarázni. Ha Jézus élne,  vagy hogy tovább bonyolítsam a bolond szálakat, ha Jézus újjá született volna, akkor valami olyasmi lenne, mint Zselenszky. Nem viccből mondom, olyan a kisugárzása, olyan nyugalmat ad, hogy az valami hihetetlen, én még egy ilyen embert nem ismerek. Nagyon sokat kutakodik, fantasztikus világnézete van, már-már különös, hogy mennyire szerény. Rá még visszatérünk. Ezekben az időkben nem volt netem, ezért netcaféba jártam, ahol egyszer kicsit elment az idő, így a buszom hamarabb a megállóban tudta magát, mint én. Ekkor jött oda hozzám Papi, hogy látta a klipem, lesz egy bulija ésatöbbiésatöbbi. Szóval a 11-es busz még egy fontos emberrel ismertetett össze. Ahogy Zselenszky-től, Pappertől is sokat tanultam Látjátok, mikre nem jó, ha nálatok idősebb és bölcsebb emberek barátkoznak veletek. Persze ez sem mindig zsír, de arról szerintem már írt párszor a Zsaru Magazin. Amúgy Papinak köszönhetem a weboldalamat is. Jahh, nem, Papi nem a papám és nem hatvan éves. Na de tényleg nem akarom, hogy arról szóljon a blog, hogy fényesre nyalok helyeket. Lépjünk tovább. '05-ben megcsináltam életem első rajzfilmjét photoshoppal, kockánként. Aranyos lett. Mindig van valami karakter, amit/akit kitalálok és rajzolgatom, ragasztgatom. Az egyik mostani például a kis kék figura, akit a „Kell az új is” borítóján is láthattok, ő Mosoly névre hallgat. Olyan három évig nyomtam amúgy a street art-ot is, ha lehet ilyen nagyképűen fogalmazni. Erről majd még mesélek. A plusz vicc, hogy a rajzfilmzenének egy részét is én csináltam, régen kipróbáltunk haverral poén szinten minden műfajt a metáltól a faludenszig. A fiúcsapatunk neve Forró Narancs volt, a metálé Hétfő Reggel, mindet nem sorolom fel, mert a végére már olyan 20 féle "produkciót" számoltunk. Néha jó érzés direkt szart csinálni, egy kicsit gúnyolódni.

Szeptemberben kijöttem a Másik fél maxival. Ez az a maxi, amivel a legkevésbé vagyok kibékülve, nekem már nagyon nem tetszik, egyszerűen szörnyű. Rá két hónappal kidobtuk a Kínospont-lemezt Drezzickkel és Kredittel. Itt még a szomorúbb vonalat nyomtuk, egy albumig létezett ez a felállás. Lassan kezdett világossá válni, hogy ki gondolja ezt komolyan és ki nem. Jobb is, mert szeretek szólóban nyomulni, ez az én világom, nem kell senkit noszogatni. Októberben elkezdtük „forgatni” a második klipemet, a Betont, amire így utólag nem vagyok túl büszke, de amin az végigment, na azt nem ajánlom senkinek. Ha nem velem történt volna meg, nem hinném el, hogy ennyi macera lehet egy klippel. Az első napon haverom meghúzott véletlen egy autót a Bogárjával, ez 187 rongyos kár lett egyből. (de hálaégnek fizette a biztosító, így maradt a klip 0 forintos költségvetésen.) Így kezdtük és ez a későbbiekben sem lett egyszerűbb. A buszon felejtett magnótól a leégett vinyóig sorolhatnám. Fogom is lehet. Ha lesz kedvem. 2005. végén Nap Költői estjén eljátszotta a Félútont Bérces Viktorral, először itt hallottam meg a dalt és azonnal beleszerelmesedtem. Telefonnal felvettem, teljesen ráflesseltem. Másnap beszéltünk Zselenszkyvel és már meg is volt a terv, hogy ezt a dalt bizony megcsináljuk egy reppes verzióban is. 2006-ban ez meg is történt. De mielőtt továbbszáguldana virtuális ceruzám a bloglementében, befékezek és majd pénteken, egy rövid pihenő után kiderül, hogy az élet a következő kereszteződésnél jobbra fordult-e vagy rosszabbra. Én már tudom. Fú, de sziporkázom ma. Na elballagtam.

RAPSTORY 5. rész pénteken!